ROVATNYITÓ

Tisztelt Olvasóközönség!

Spirituálék címmel új, (vers)zenés rovat indul az Art’húr Gondola oldalán. A rovat hétről-hétre igyekszik betekintést adni a magyar versmegzenésítés „rejtett világába”, miközben egyfajta módon rendszerezi is azt.

Jelenleg igazi hiánycikk egy ilyen tematikájú rovat nemcsak a Facebook világában, de internet-szerte. Saját tapasztalat, hogy a kortárs versmegzenésítők munkáit – egy-két kivétellel – gyakorlatilag csak a Facebookon és élő szereplések alkalmával (esetleg hanghordozókon) adódik lehetőség bemutatni, terjeszteni. (Pedig nem az az igazi kérdés, hogy ezekre a zeneművekre van-e igény, hanem hogy miként tudjuk őket eljuttatni a közönséghez? – mert ha már eljutottak, mindig kiderül, hogy van…) Az online folyóiratok, portálok nincsenek felkészülve ilyen tartalom közlésére, rendszerezésére (vagy nincs erre alkalmas felület az egyes oldalalakon, vagy a fórum megáll az írott anyagok közlésénél). Alkalmanként megjelenik néhol egy cikk az 5 legjobb…, vagy a 10 legjobb magyar megzenésített vers címmel, és a számbavétel ebben körülbelül ki is merül. Így azt lehet mondani, hogy a versmegzenésítés jelen helyzete szerint az irodalmi élet „mostohagyermeke” – pedig a magyar zenei élet kiemelkedő alakjai is foglalkoznak vele. Az irodalmi köztudat nem tudja hová elhelyezni, ennél fogva az érdemeltnél sokkal kevesebb figyelmet is kap, holott még a zenei világban is megállja a helyét a palettán, és jelentős többletmunkával (többlettartalommal?) jár: a versmegzenésítőnek gyakorlatilag újra kell élnie (magában írnia) egy versszöveget, annak mélyebb rétegeit feltárva zeneileg is azonosulni vele, majd élőben előadni az így életre hívott új minőséget (tehát egy önmagunkkal végzett komplett műhelymunka). Rovatomban az ilyen minőségek és tartalmak felgöngyölítésére és bemutatására teszek kísérletet, olykor kitekintéseket téve különféle zenei hatások és a versek világába is. Szándékom szerint kerülöm az érezhetően öncélú, ennél fogva méltán érdektelen törekvéseket, merthogy van ilyen is… Egyes vélekedések szerint a verszene megítélése szubjektív dolog. Szerintem nem. Ami jó, az jó. Egyszerűen megérint minket (persze ha van rá radarunk). Vagy ki ne szeretné például Szabó Balázs Bájolóját?

S hogy én se maradjak a továbbiakban rejtve: jómagam Szinay Balázs vagyok (https://szinba.weebly.com/), a 10 éve működő Láncolat Irodalmi Műhely (http://lancolatmuhely.weebly.com/) alapító-főszerkesztője. A Műhely kezdeményezéseként 3 éve zenésítek meg-, és játszok élőben kortárs verseket. Jelenlegi partnerem Víg Orsolya, akivel másfél éve visszük a projektet Viháncos duó (https://www.facebook.com/vihancosduo/) formáció néven. Fennállásunk óta legalább kétheti rendszerességgel játszunk irodalmi- és civil rendezvényeken országszerte, esetenként külföldön. 2015-ben Kardos M. Zsöte verseiből zenés irodalmi drámát készítettünk, melynek újragondolt változatát 2017 végén mutattuk be a MOMkultban (erről bővebben: http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/…/kivalasztott-szere…). Tapasztalatunk szerint a zene olyan közvetítő közeg, mely a kortárs költészetet sokkal átélhetőbbé, szerethetőbbé, közvetlenebbé, ezáltal népszerűbbé teszi a mindenkori befogadó közönség számára (beleértve a laikus közönséget is). Versszöveget következetesen nem a klasszikus szerzők, vagy a fősodrású irodalom képviselőinek repertoárjából választunk, mivel nem jól hangzó nevek által, hanem saját erőfeszítéseink méltatása és a versszövegek önálló minősége alapján kívánunk érvényesülni. A magunk útját járjuk, teszünk gesztusokat több irányba, de a szakma független képviselőiként igyekszünk részt venni az irodalmi életben, eddig azt lehet mondani, hogy a műfajban rejlő lehetőségekhez képest sikerrel. Viszont a magunk bőrén is tapasztaljuk, hogy ez rengeteg utánajárással és önmenedzseléssel jár. Versmegzenésítők számára például viszonylag kevés pályázati lehetőség adódik, és ha van is, az nevezési díjat von maga után, illetve annak tudomásul vételét, hogy a pályázat kiírója általában új versek megzenésítését kéri, nem pedig a meglévők bemutatását. Pontosan ennek apropóján indítottuk útjára a Láncolat Verszene Fesztivál (http://lancolatmuhely.weebly.com/i-laacutencolat-verszene-f…) eseménysorozatát, bemutatkozási lehetőséget adva a saját dalos versmegzenésítőknek. A következő ilyen alkalmat őszre tervezzük.

Duónk, a Viháncos duó inkább élőzenés formáció, de olykor felvételre is rögzítünk dalokat. A bemutatkozó végére ezekből mellékelek egy frissen rögzített tételt, hogy ne csak írjak a zenéről, de szóljak is a zene nyelvén:

KARDOS M. ZSÖTE

Nélküled

Szobád hiányoddal teli doboz,

résein csak a csend csordul át,

fény se rebben, ahogy mozdulatlan

mélye, elnyeli a világ zaját.

Takaród ágyadról félig lecsúszott,

tested melegét régen feledte,

bögréd oldalán félúton megállt,

ottfelejtett tej ízetlen cseppje.

A padlón kihűlt tárgyak hevernek,

semmi nem zavarja árnyékait,

zokni a párját régen elhagyta,

az idő rájuk vastag port terít.

Vártam a jelre, hogy megérkezel,

ereimet bizsergető percek,

aztán lábujjhegyen kiosontam,

eltakarni, mennyire szeretlek.

*

Bízom benne, hogy a rovat által sikerül méltó helyén kezelni a magyar versmegzenésítést, és érdekfeszítő, fokozott figyelemre érdemes tartalmakkal megismertetni az olvasókat!

(Szinay Balázs)